A névszók alaktana

A névszók általában

A névszók körében a főnév, a melléknév, a számnév és a névmás tárgyalására zömében együttesen kerül sor, lévén, hogy az alaktani viselkedésük meghatározó mértékben szétválaszthatatlan. Külön kis alfejezetek tárgyalják azokat a szófajonkénti különlegességeket, amelyek jelentésükön túl az egyes névszókat egymástól részben alaktanilag is megkülönböztetik.
A finnugor nyelvekhez hasonlóan az izsorban sincsen olyan sajátos alaptővégződés, amely a szófajokat, esetleg azon belül az egyes szócsoportokat felismerhetően megkülönböztetné egymástól.
Az izsor névszónak nincsenek nemei, sem más elv szerinti sajátos csoportjai (például az élő és élettelen megkülönböztetésével). Jelentésük és fajtáik az általánosan ismert kategóriák szerintiek.
A főnevek élőlényt, élettelen tárgyat vagy gondolati dolgot jelentenek, ennek megfelelően lehetnek konkrétak és elvontak, konkrét főnévként pedig tovább csoportosíthatók tulajdonnévre és köznévre, valamint sokszor alaktani okból is gyűjtő- és anyagnévre.
A melléknevek tulajdonságot, minőséget, valahova valóságot jelentenek. A melléknév egyik fő funkciója a jelzői szerep, amelyben főleg főnévhez kapcsolódik, a magyarhoz hasonlóan azt főleg megelőzve. A magyar nyelvben megszokottól eltérően azonban a jelzői szerepű melléknév megfelelő számban és esetben a főnévvel azonos toldalékolású, azaz egyeztetésre kerül sor.
A számnév lehet határozott, amikor valaminek a pontos mennyiségét jelöli meg (ez esetben tő- vagy törtszámnév), ezen túl jelenthet sorrendiséget. Lehet a számnév továbbá határozatlan is, amikor nem jelöl meg pontosan mennyiséget vagy sorrendiséget. A jelzői szerepű számnevek egyeztetése sokban eltér az ilyen melléknevekétől.
A névmás az előző három típusú névszót helyettesíti. Lehet személyes névmás annak ragozott alakjaival (köztük az így nem önálló birtokos névmással), és az izsorban is létezik a kölcsönös és a visszaható kategória. A további fajták az egyébként egymásból eredeztethető mutató, kérdő, vonatkozó, általános és határozatlan névmások.
Tekintettel arra, hogy a határozószók zöme névszói eredetű (sokszor még szinte eldönthetetlen, hogy ragos névszóval vagy már az új szófaj tagjával állunk-e szemben, számos határozószó pedig főleg a névmásokkal keveredik többszófajúságban), a határozószókat is ennél a nagy névszócsoportnál tárgyalja ez a rövid nyelvtani összefoglalás. Az izsorral foglalkozó nyelvészet sok európai nyelv leírásához hasonlóan a magyarnál jóval nagyobb számban önálló szófajú határozószóként kezel olyan toldalékos névszói alakokat is, amelyeknek a használata az átlagosnál gyakoribb. Másfelől a melléknévi eredetű módhatározós alakot nem ragozott, hanem képzett szóként kezelve az izsor nyelvtani leírás e tekintetben nem egy névszói esetet különböztet meg, hanem ugyancsak határozószóról (adverbiumról) beszél.
Végül ebben a részben kerülnek tárgyalásra az elöljárók és a névutók. Mivel ezek névszói eseteket vonzó segédszók (esetenként mintegy partikulák), a névszók alaktanánál találják logikus helyüket.

A névszók esetei

Az izsor nyelvben koránt sincs annyi névszói eset, mint közeli rokonánál, a vepszénél vagy mint a magyarban. Az esetek számát tekintve inkább a finnhez, karélhoz, észthez közelít.
Az izsor leíró nyelvtanok a balti finn nyelvészet hagyományait követve több megfeleltethető esetnek is a magyarétól némileg eltérő megnevezését használják.
Az izsor nyelvben három úgy nevezett szintaktikai – azaz a mondatviszonyokból kikövetkeztethető – esetet különíthetünk el, ezek
  • a nominativus (alanyeset),
  • a genitivus (birtokos eset) és
  • a partitivus (részelő eset).
Az izsor nyelv érdekessége a magyar nyelv és a legtöbb indoeurópai nyelv beszélője számára, hogy az izsorban a szintaktikai esetek között – egyes személyes névmási alakok kivételével – nem található meg az accusativus (tárgyeset). Az izsor a mondat logikai tárgyának nyelvtani kifejezésére a meglévő három szintaktikai esetet: az alany-, a birtokos vagy a részelő esetet használja.
Ugyancsak hiányzik az izsor nyelvből a magyarral és a legtöbb indoeurópai nyelvvel összehasonlítva a dativus (részeshatározó eset). Az izsor az utóbbi kifejezését más határozós eset (allativus), illetve névutós alakok használatával oldja meg.
Az izsor esetek száma a legnagyobb a hely- (és idő-)határozós esetek körében.
A finnugor nyelvekre jellemző módon ennek logikai keretet az irányhármasság ad, azaz a megfelelő alakok a „hová? hol? honnan?” kérdésre válaszolnak. Míg azonban a magyarban és a finnségiek közül a vepszében ezzel a hármassággal kombináltan kialakult egy további hármasság (a belső, továbbá a külső esetében külön a felületi és külön a közelségi helymeghatározás teljes rendszere), addig az izsorban a balti finn nyelvek zöméhez hasonlóan az utóbbi hármasság helyett csak kettőség létezik (a belső és külső helymeghatározás formájában).
Ezek szerint a hely- (és idő-)határozós esetek:
  • az illativus (belső viszony „hová?” kérdésre: -ba, -be),
  • az inessivus (belső viszony „hol?” kérdésre: -ban, ben),
  • az elativus (belső viszony „honnan?” kérdésre: -ból, -ből),
  • az allativus (külső viszony „hová?” kérdésre: -ra, -re vagy -hoz, -hez, -höz),
  • az adessivus (külső viszony „hol?” kérdésre: -on, -en, -ön vagy -nál, -nél),
  • az ablativus (külső viszony „honnan?” kérdésre: -ról, -ről vagy -tól, -től).
Az eddig felsorolt 9 (3+6) esethez 3 további eset társul az állapothatározós viszonyban (ugyancsak hármas logika szerint).
Ezek az esetek
  • a translativus (eredményhatározó „mivé?” kérdésre: -vá, -vé),
  • az essivus (állapothatározó „miként?” kérdésre: -ként vagy -ul, -ül),
  • az exessivus (eredethatározó „miből?” kérdésre: -ból, -ből).

A fenti kategorizálással az izsor névszónak összesen 12 alaktanilag független és a teljes rendszert jellemző esete különböztethető meg.

A névszók többes száma

A névszók többes számának külön jele van az – egyébként ragtalan – nominativusban, és külön jele a többi esetben.
A nominativusban a toldalék: -t, és ez már önmagában a zárómorféma.
A névszó alapszótöve akár magánhangzóra, akár mássalhangzóra végződik, továbbá akármilyen és akárhány fokváltakozáson esik át, a többes szám nominativusi -t jele mindig magánhangzóra végződő tőváltozathoz járul, olyankor is, amikor az egyes számú partitivusi -t esetrag bizonyos mássalhangzókra közvetlenül kapcsolódik.

 

esz: nom (esz: part) tsz: nom
maa = föld
joki = folyó
rae = jégeső
uuz = új
meez = ember
seemen = család
 
 
(raeeh-t)
 
(mees-t)
(seemen-t)
maa-t = földek
joe-t = folyók
rakkeehe-t = jégesők
uuvve-t = újak
mehe-t = emberek
seemene-t = családok

 

Valamennyi többi esetben a többes szám jele a tő és a rag közé kapcsolódó -i- toldalék vagy annak megfelelő variánsai.
Az -n ragok esetében az -i- toldalék megnyúlik: -ii-.
Amennyiben a partitivus ragváltozatai közül az adott ragozási típus a magánhangzóból álló ragot használja, az -i- toldalék magánhangzóra végződő tőnél jésül: -j-.
A hosszú nyílt egyszótagú tövek esetében az -i- toldalék kizárólag a genitivusban hosszan jésül, majd magánhangzóval zár: -jje-.
Számos tő esetében az -i- toldalék minden érintett esetben a -lo-, -lö- előhangokkal bővül ki: -loi-, -löi-, -loj-, -löj-.

 

esz: nom tsz: gen tsz: part
kevät = tavasz
ruiz = rozs
jalka = láb
soo = mocsár
lumi = hó
tyttöi = lány
uksi = ajtó
järvi = tó
keväe-i-n
rukih-ii-n
jalko-i-n
so-jje-n
lumi-loi-n
tyttö-löi-n
uksi-loi-n
järvi-löi-n
keväe-i-tä
rukih-i-a
jalko-j-a
so-i-ta
lumi-loj-a
tyttö-löj-a
uksi-loj-ä
järvi-löj-ä

 
 

A névszók ragozása

„Bonyodalom” a partitivus és az illativus ragozásából adódik, ebben a két esetben ugyanis számos irányba módosult az eredeti rag hangalakja, e két esetnél már erősen a flektáló jelleg irányába mozdul a ragozás. Ugyanakkor mindkét eset sűrűn előfordul, tehát a nyelvhasználatban az alkalmazásuknak hibakerülési célból való mellőzési kísérlete szinte megoldhatatlan feladat lenne.
Valamennyi többi névszói esetben a raghasználat egyszerű és egyértelmű, tisztán megvalósuló agglutináció történik.

 

eset esz tsz
nom
gen
 
part
 
 
ill
 
 
in
el
all
ad
abl
tr
ess
ex

-n
 
-t,-ta,-tä,
-a,-ä,-ja,-jä
 
-sse,-see,
-ha,-hä,-ho,-hö,
-he,-hu,-hy
-z
-st
-lle
-l
-lt
-ks
-n
-nt
-t
-i-n,-ii-n,-jje-n,
-loi-n,-löi-n
-i-ta,-i-tä,
-i-a,-i-ä, -j-a,-j-ä,
-loj-a,-loj-ä, -löj-a,-löj
-i-sse,-i-i,
-i-he,
-loi-he,-löi-he
-i-z,-loi-z,-löi-z
-i-st,-loi-st,-löi-st
-i-lle, -loi-lle,-löi-lle
-i-l,-loi-l,-löi-l
-i-lt,-loi-lt,-löi-lt
-i-ks,-loi-ks,-löi-ks
-i-n,-loi-n,-löi-n
-i-nt,-loi-nt,-löi-nt

 

A hely- és (idő-)határozók esettoldalékai körében (a ragok eredeti hangalakjának figyelembevételével) egyféle logikai rendszeresség is felfedezhető az irányhármasság tekintetében.

 

  hová? hol? honnan?
belső helyviszony
külső helyviszony
ss+e
ll+e
z (zöngés)
l
s+t
l+t

 

A névszók ragozási típusai

A névszóragozási sorok hangalakját nehezen követhetővé teszi a többszöri fokváltakozáson áteső tövek ragozási típusok szerint sokszor eltérő esetbeli használata.
Valamennyi előző tényezőt figyelembe véve, a 21 névszóragozási típuson belül lehetséges alváltozatokkal is számolva, az izsor névszóragozás teljességgel való bemutatásához összesen legalább 60 példasor adja a megoldást.
A névszóknak az egyes névszóragozási típusok közötti megoszlása nem egyenletes, vannak a ragozás szerinti igen népes szócsoportok és alig néhány tagúak is.
Az egyes névszóragozási típusokhoz tartozó szavak végződés szerinti csoportosíthatósága nagyon nehézkes. Az azonos végződésűnek tetsző szavak viselkedése sokszor teljesen logikátlannak tűnhet.
Vagyis az izsor névszók megtanulásakor azokat nemcsak a szótárban feltüntetett toldalékaikkal együtt célszerű memorizálni, hanem a következők alapján a legtöbbször célszerű ellenőrizni a névszóragozási típusukat is.
A névszóragozási típusok leírásának teljessége az alábbi alakoknak a megadásával lehetséges, a többi a mintaragozás logikáját követve kikövetkeztethető:
  • a névszó egyes számú nominativusi, genitivusi, partitivusi, illativusi, valamint inessivusi alakjai [1.1.-1.2.-1.3.-1.4.-1.5.]
  • a névszó többes számú nominativusi, genitivusi, partitivusi, illativusi, valamint inessivusi alakjai [2.1.-2.2.-2.3.-2.4.-2.5.]

 
I. névszóragozás:
 

1.1. MAA SOO PII VOI
1.2. maan soon piin voin
1.3. maata soota piitä voita
1.4. maaha sooho piihe voihe
1.5. maaz sooz piiz voiz
2.1. maat soot piit voit
2.2. majjen sojjen pijjen vojjen
2.3. maita soita piitä voita
2.4. maihe soihe piihe voihe
2.5. maiz soiz piiz voiz

 
II. névszóragozás:
 

1.1. MATO KATTO HÄKKI NÄKÖ
1.2. maon katon häkin näön
1.3. mattoa kattoa häkkiä näkkööä
1.4. mattoo kattoo häkkii näkköö
1.5. maoz katoz häkiz näöz
2.1. maot katot häkit näöt
2.2. matoloin kattoloin häkkilöin näkölöin
2.3. matoloja kattoloja häkkilöjä näkölöjä
2.4. matoloihe kattoloihe häkkilöihe näkölöihe
2.5. matoloiz kattoloiz häkkilöiz näkölöiz

 
III. névszóragozás:
 

1.1. REPOI TYTTÖI
1.2. revoin tyttöin
1.3. reppooja tyttöja
1.4. repoihe tyttöihe
1.5. revoiz tyttöiz
2.1. revoit tytöit
2.2. repoloin tyttölöin
2.3. repoloja tyttölöja
2.4. repoloihe tyttölöihe
2.5. repoloiz tyttölöiz

 
IV. névszóragozás:
 

1.1. JALKA SILTA VAKA
1.2. jalan sillan vaan
1.3. jalkaa siltaa vakkaa
1.4. jalkaa siltaa vakkaa
1.5. jalaz sillaaz vaaz
2.1. jalat sillat vaat
2.2. jalkoin siltoin vakkoin
2.3. jalkoja siltoja vakkoja
2.4. jalkoihe siltoihe vakkoihe
2.5. jaloiz silloiz vaoiz

 
V. névszóragozás:
 

1.1. OMMEENA HARAKKA
1.2. ommeenan harraakan
1.3. omenaa harakkaa
1.4. omenaa harakkaa
1.5. omenaaz harakaaz
2.1. ommeenat harraakat
2.2. omenoin harakkoin
2.3. omenoja harakkoja
2.4. omenoihe harakkoihe
2.5. omenoiz harakoiz

 
VI. névszóragozás:
 

1.1. KIUKKAA LÄMMÄÄ
1.2. kiukkaan lämmän
1.3. kiukaata lämmäätä
1.4. kiukaasse lämmäässe
1.5. kiukaaz lämmääz
2.1. kiukkaat lämmäät
2.2. kiukkoin lämmiilöin
2.3. kiukoja lämmiilöja
2.4. kiukoihe lämmiilöihe
2.5. kiukoiz lämmiilöiz

 
VII. névszóragozás:
 

1.1. VALKIA ASSIIA
1.2. valkian assiian
1.3. valkiaa aziaa
1.4. valkiaa aziaa
1.5. valkiaz aziaaz
2.1. valkiat assiiat
2.2. valkioin azioin
2.3. valkioja azioja
2.4. valkioihe azioihe
2.5. valkioiz azioiz

 
VIII. névszóragozás:
 

1.1. KÖHÄ ORRAAVA OPASTAJA
1.2. köhän orraavan opastajan
1.3. köhhää oravaa opastajjaa
1.4. köhhä oravaa opastajjaa
1.5. köhäz oravaaz opastajaz
2.1. köhät orraavat opastajat
2.2. köhhiin oraviin opastajjiin
2.3. köhhiä oravia opastajjiia
2.4. köhhii oravii opastajjii
2.5. köhiz oraviiz opastaiz

 
IX. névszóragozás:
 

1.1. JÄRVI JOKI REKI
1.2. järven joen reen
1.3. järviä jokkiia rekkiiä
1.4. järvee jokkee rekkee
1.5. järveez joez reez
2.1. järvet joet reet
2.2. järvilöin jokiloin rekilöin
2.3. järvilöjä jokiloja rekilöja
2.4. järvilöihe jokiloihe rekilöihe
2.5. järvilöiz jokiloiz rekilöiz

 
X. névszóragozás:
 

1.1. UKSI LUMI LEEM
1.2. uksen lumen leemen
1.3. usta lunt leent
1.4. uksee lummee leemee
1.5. ukseez lumez leemeez
2.1. ukset lumet leemet
2.2. uksiloin lumiloin leemilöin
2.3. uksilojä lumiloja leemilöja
2.4. uksiloihe lumiloihe leemiloihe
2.5. uksiloiz lumiloiz leemiloiz

 
XI. névszóragozás:
 

1.1. UUZ KÄZI ORZ
1.2. uuvven käen orren
1.3. uutta kättä ortta
1.4. uuttee kättee ortee
1.5. uuvveez käez orreez
2.1. uuvvet käet orret
2.2. uussiin kässiin orsiin
2.3. uussia kässiia orsia
2.4. uussii kässii orsii
2.5. uuziiz käziz orziiz

 
XII. névszóragozás:
 

1.1. HIUZ KUNNIUTUZ
1.2. hiuksen kunniutuksen
1.3. hiust kunniutuust
1.4. hiuksee kunniutuksee
1.5. hiukseez kunniutukseez
2.1. hiukset kunniutukset
2.2. hiuksiin kunniutuksiin
2.3. hiuksia kunniutuksia
2.4. hiuksii kunniutuksii
2.5. hiuksiiz kunniutuksiz

 
XIII. névszóragozás:
 

1.1. NAIN OCCAIN HEPPOIN
1.2. naizen ocaizen hepoizen
1.3. naista ocaist hevoist
1.4. naisee ocaisee hepoisee
1.5. naizeez ocaizeez hepoizeez
2.1. naizet occaist heppoist
2.2. naisiin ocaiziin hepoiziin
2.3. naissiia ocaizia hepoizia
2.4. naisii ocaisii hepoisii
2.5. naiziiz ocaiziiz hepoiziiz

 
XIV. névszóragozás:
 

1.1. TAPIN LÄMMIN KASSEN UNETOIN
1.2. tappimen lämpimän kastmen unettoman
1.3. tapiint lämmiint kasseent unetoint
1.4. tappimee lämpimää kastmee unettomma
1.5. tappimeez lämpimääz kastmeez unettomaz
2.1. tappimet lämpimät kastmet unettomat
2.2. tappimiin lämpimiin kastmiin unettommiin
2.3. tappimia lämpimiä kastmia unettommiia
2.4. tappimii lämpimii kastmii unettommii
2.5. tappimiiz lämpimiiz kastmiiz unettomiz

 
XV. névszóragozás:
 

1.1. PÄRE SIE
1.2. pärriin sittiin
1.3. pärettä siettä
1.4. pärriisse sittiisse
1.5. pärriiz sittiiz
2.1. pärriit sittiit
2.2. pärriilöin sittiilöin
2.3. pärriilöja sittiilöja
2.4. pärriilöihe sittiilöihe
2.5. pärriilöiz sittiilöiz

 
XVI. névszóragozás:
 

1.1. KANNEL SEEMEN PERE
1.2. kantelen seemenen perreehen
1.3. kanneelt seemeent pereeht
1.4. kantelesse seemenesse perehesse
1.5. kanteleez seemeneez pereheez
2.1. kantelet seemenet perreehet
2.2. kanteliin seemeniin perehiin
2.3. kantelia seemeniiä perehiä
2.4. kantelisse seemenisse perehisse
2.5. kanteliiz seemeniiz perehiiz

 
XVII. névszóragozás:
 

1.1. RAE KAE SIAR IEN
1.2. rakkehen katteehen sissaaren ikkeenen
1.3. raeeht kaeeht siaart ieent
1.4. rakehesse katehesse sizaresse ikenesse
1.5. rakeheez kateheez sizareez sizareez
2.1. rakkeehet katteehet sissaaret ikkeenet
2.2. rakehiin katehiin sizariin ikeniin
2.3. rakehia katehia sizaria ikeniä
2.4. rakehisse katehisse sizarisse ikenisse
2.5. rakehiiz katehiiz sizariiz ikeniiz

 
XVIII. névszóragozás:
 

1.1. LAMMAZ RAITIZ OKSAKAZ
1.2. lamppaahan raittihen oksakkahan
1.3. lammast raitist oksakast
1.4. lampahasse raittihesse oksakkahasse
1.5. lampahaaz raittiheez oksakkahaz
2.1. lamppaahat raittihet oksakkahat
2.2. lampahiin raittihiin oksakkahhiin
2.3. lampahia raittihia oksakkahhiia
2.4. lampahisse raitihisse oksakkahisse
2.5. lampahiiz raitihiiz oksakkahiz

 
XIX. névszóragozás:
 

1.1. KIVVAZ RUIZ MEEZ
1.2. kiukkaahan rukkiihen meehen
1.3. kivvast ruist meest
1.4. kiukahasse rukihesse meehesse
1.5. kiukahaaz rukiheez meeheez
2.1. kiukkaahat rukkiihet meehet
2.2. kiukahiin rukihiin meehiin
2.3. kiukahia rukihia meehiä
2.4. kiukahisse rukihisse meehisse
2.5. kiukahiiz rukihiiz meehiiz

 
XX. névszóragozás:
 

1.1. KELPOIZUZ LYHYT KEVÄT
1.2. kelpoizuen lyhhyyvven kevvääen
1.3. kelpoizutta lyhyttä kevvättä
1.4. kelpoizuee lyhyesse kevväesse
1.5. kelpoizuez lyhyeez kevväeez
2.1. kelpoizuet lyhhyyvvet kevvääet
2.2. kelpoizuksiin lyhyein keväein
2.3. kelpoizuksia lyhyeitä keväeitä
2.4. kelpoizuksii lyhyeisse keväeisse
2.5. kelpoizuksiz lyhyeiz keveäiz

 
XXI. névszóragozás:
 

1.1. ILLIINE RANNEKE
1.2. ilinehen rannekkehen
1.3. ilineeht rannekeeht
1.4. ilinehesse rannekkehesse
1.5. ilinehez rannekkehez
2.1. ilinehet rannekkehet
2.2. ilinehhiin rannekkehhiin
2.3. ilinehhiia rannekkehhiiä
2.4. ilinehisse rannekkehisse
2.5. ilinehiz rannekkehiz

 
A „seeme|n (~nen, ~ent, ~nesse, ~neez) XVI = család” főnév teljes ragozási mintasora:
 

  esz tsz
nom seemen seemenet
gen seemenen seemeniin
part seemeent seemeniä
ill seemenesse seemenisse
in seemeneez seemeniiz
el seemenest seemenist
all seemenelle seemenille
ad seemeneel seemeniil
abl seemenelt seemenilt
tr seemeneks seemeniks
ess seemeneen seemeniin
ex seemeneent seemeniint

 

A főnevek sajátosságai

Az izsor nyelvben – a legtöbb finnugor rokonához és például a latin vagy az orosz nyelvhez hasonlóan – nincs névelő, sem határozott (magyar „a, az”), sem határozatlan (magyar „egy”). A főnév ezért önmagában egyszerre jelenti annak határozott, határozatlan vagy általános voltát is, például:

meez  =    ember,     egy ember,     az ember.

Az izsor nyelv a magyarnál szigorúbb abban a tekintetben, hogy számos főnév esetében (pl. tulajdonnév, anyagnév, általános fogalom) csak az egyes számú tőváltozatot használja. Természetesen alakilag ezek esetében is létrehozható a többes számú forma, ám annak a tényleges nyelvhasználatba illesztése már nehezen képzelhető el.
A magyartól pedig végképp eltérően – és az indoeurópai mintához hasonlóan – számos izsor főnév kizárólag többes számban használatos. Ilyenek lehetnek pl. a sok apró elemből álló vagy a páros szerkezetű dolgok nevei is. Ezeknek a főneveknek az esetében az egyes számú formáknak sokszor már az alakilag való létrehozása is teljességgel ellehetetlenült.
Páros szerkezetű dolog például:

ačkat (szemüveg), jälkinehet (lábbeli), kaatjat, pöksyt (nadrág), länket (járom), ohjakset (gyeplő), piirvicat (keresztcsont), sakset (olló), uussit (bajusz).

Sok apró elemből álló dolog például:

akkaanat (korpa), malttaahat (maláta), pissaamat (szeplő), ruumenet (pelyva), taimet (vetemény).      

Több darabból, elemből álló dolog összefoglaló neve például:

assiat (edény), morsiankapiot (kelengye), portahat (grádics), raput (lépcső), vaattiit (öltözet).

Páros (vagy több) személyt jelentő szó például:

vanhammat (szülők), ystävykset (barátok).

Összegyűlt személyek közös eseményét jelentő szó például:

hautajaizet (temetés), häät (lakodalom), mätökset (halotti tor).

Előfordul, hogy ugyanaz az izsor főnév a többes számú alakjával az egyes számú jelentéstől árnyalatában kisebb-nagyobb eltérésű jelentést hordoz.

Például:

ilma = levegő ilmat = időjárás
tunni = óra (időegység) tunnit = óra (időmérő)

A melléknevek sajátosságai

A melléknevek legjellegzetesebb sajátossága azok fokozhatósága.
Az izsor a melléknév középfokát egyszerű toldalékolt alakkal, a melléknév felső fokát pedig szerkezettel fejezi ki.
A középfok jele: -emp, amely a végmagánhangzó nélküli alaptőre tapad:
vanha = öreg, idős;    vanhemp = öregebb, idős(eb)b.
A szabály alól a „jó” jelentésű melléknév kivétel, ennek esetében a két tő alapvetően eltérő:
hyvä = jó;    paremp = jobb.
A középfokú alak a ragozási lehetőség tekintetében egyenrangú az alapfokú melléknévvel, mindkét számban és valamennyi esetben minden alakot felvehet.
A középfokú melléknév ragozási példasora:

 

  esz tsz
nom vanhemp vanhemmat
gen vanhemman vanhempiin
part vanhempaa vanhempia
ill vanhempaa vanhempii
in vanhemmaaz vanhemmiiz
el vanhemmast vanhemmist
all vanhemmalle vanhemmille
ad vanhemmaal vanhemmiil
abl vanhemmalt vanhemmilt
tr vanhemmaks vanhemmiks
ess vanhempaan vanhempiin
ex vanhempant vanhempint

 

A melléknév felsőfokát kifejező szerkezetben az izsor a „kaik” szó számban megfelelő partitivusi alakját használja a szerkezet előtagjaként, az utótag a középfokú alak.
A felsőfokú alak a két számban:
esz kaikkea vanhemp
tsz kaikist vanhemp

A számnevek sajátosságai

Az izsor tőszámnevek 1-től 10-ig:
 

1 yks 6 kuuz
2 kaks 7 seicen
3 kolt 8 kaheksan
4 neljä 9 yheksän
5 viiz 10 kymmen

 
A tőszámnevek 11-től 19-ig a megfelelő egyes helyiértékű szám mint előtag és a „toist” szócska mint utótag összetételéből állnak, az összetételnek az előtagja ragozódik, utótagja pedig változatlan alakban marad:
 

nom 11 – yks||toist 12 – kaks||toist
gen   yhen||toist   kahen||toist

 
 
 
 
20-tól 90-ig a kerek tizes tőszámnevek olyan összetételek, amelyeknek az előtagja a megfelelő szorzószám, utótagja a „kymment” (tíz) szó, és az összetétel mindkét tagja ragozódik:

nom 20 – kaks||kymment 30 – kolt||kymment
gen   kahen||kymmenän   kolmen||kymmenän

 
 
 
 
A nagy számokat jelölő tőszámnevek:

100 sata
1 000 tuhatta
1 000 000 miljona

 
Az ezek többszörösét jelentő tőszámnevek ragozatlan alakjai olyan összetételek, amelyeknek az előtagja a megfelelő szorzószám, utótagja pedig a megfelelő nagy kerek számot jelölő szó részelő esete (partitivusa). 1000 fölött azonban megszűnik az egybeírás:
 

nom 200 – kaks||sattaa 3000 – kolt tuhattaa
gen   kahen||saan   kolmen tuhannen

 
 
 
 
Amennyiben a mennyiségjelzős szószerkezet mondaton belül az alanyi rész szerepét tölti be, akkor a mennyiségjelzős főnév nem alany-, hanem részelő esetben (partitivusban) áll.
A sorszámnevek esetében a magyarhoz hasonló az izsor nyelv eljárása is: az első két alak nem a tőszámnevéből képződik. Minden további sorszámnevet az izsor a tőszámnév egyes számú genitivusi tövéből képez a -z képzővel.
Az első tíz izsor sorszámnév:
                                       

1.  enzimäin 6.  kuuvvez
2.  toin 7.  seiccemäz
3.  kolmaz 8.  kaheksaz
4.  neljäz 9.  yheksäz
5.  vijjez 10.  kymmenäz

 
A sorszámnevek a 11. és a 19. között nem közvetlenül a tőszámnévből képződnek, ugyanis az összetett számnév a toist tagocska után kiegészül a „tíz” jelentésű „kymmen” szóval, majd a teljes összetétel veszi fel a legvégén a képzőt, és a későbbiekben csak a képzett végén ragozódik:
 

nom 11. – ykstoistkymmenäz 12. – kakstoistkymmenäz
gen   ykstoistkymmenän   kakstoistkymmenän

 
 
 
 
A 20. és a 90. között a kerek tizes tőszámnevekből az izsor az összetétel mindkét tagját képezve hozza létre a sorszámnevet, amelynek azután mindkét tagja ragozódik is:
 

nom 20. – kahez||kymmenäz 30. – kolmaz||kymmenäz
gen   kahen||kymmenän   kolmannehen||kymmenän

 
 
 
 
A nagy számokból képzett sorszámnevek:

100. sataiz
1 000. tuhattaiz
1 000 000. miljonaz

 
Az ezek többszörösét jelentő tőszámnevekből való képzés már szabályszerűen az összetett számneveknek mind az előtagon, mind az utótagon való képzését követi, de ragozás csak az összetétel végén történik:
 

nom 200. – kahez||sattaiz 3000. – kolmaz tuhattaiz
gen   kahez||sattannehen   kolmaz tuhattannehen

 
 
 
 
A törtszámnevek képzése a tőszámnevek egyes számú genitivusi tövéből történik -nnez képzővel:

harmad = kolmannez
negyed = neljännäz

 
A törtszámnevek körében van az izsor nyelvnek egy sajátossága, ami a régiesebb magyar nyelvhasználatban hasonlóan fellelhető. A „ketted” szó megfelelője a „fél” szó. Amikor az izsor nyelv egész szám plusz fél mennyiségű összeget fejez ki, a törtszámnév azt jelöli, hogy hányadik egész helyett következik csak fél:
 

  1/2 = fél = pool,
  1 + 1/2 = másfél = pooltoist,
  2 + 1/2 = harmadfél = pool-kolmatta,
  3 + 1/2 = negyedfél = pool-neljättä...

és így tovább.
 
Határozatlan számneveknek azokat a számneveket nevezzük, amelyek nem jelölnek meg pontos mennyiséget.
 

  sok = paljo   kevés = vähhäizen
  néhány = moni   összes = kaik

 
 
 
 
Ritka esetben a határozatlan számnév is fokozható. Például:
                                         kevesebb        = vähemp
 
A számnévi határozószók a „hányszor?” vagy a „hányan?” kérdésre válaszoló alakok.
Az első esetben a toldalék: -isse:
                                        

kétszer = kahisse

 
A második esetben a toldalék: -ltaa,-ltää:
 

hárman = kolmeltaa
négyen = näljältää

 

A névmások

Csak főneveket helyettesíthetnek a személyes névmások és ragozott alakjaik, valamint a kölcsönös és a visszaható névmások.
Az izsor személyes névmás mindkét szám három-három személyében létezik:
 

miä       én       möö  mi
siä        te        töö  ti        
hää       ő         höö  ők      

 
A személyes névmásnak valamennyi névszóesetben vannak ragozott alakjai (és a három többes számú személyes névmásnak létezik accusativusi alakja is):
 

nom miä siä hää möö töö höö
gen miun siun hänen mejjen tejjen hejjen
acc       mejjet tejjet hejjet
part minnua sinnua hänt meitä teitä heitä
ill miuhe siuhe hännee meihe teihe heihe
in miuz siuz hänez meiz teiz heiz
el miust siust hänest meist teist heist
all miulle siulle hänelle meille teille heille
ad miul siul hänel meil teil heil
abl miult siult hänelt meilt teilt heilt
tr miuks siuks häneks meiks teiks heiks
ess miuun siuun hänneen mein tein hein
ex miuunt siuunt hänneent meint teint heint

 
Az izsor nyelv nem ismeri a külön birtokos névmást. A megfelelő jelentést a személyes névmás genitivusi alakjával fejezi ki. Ez lehet a birtokos szerkezet jelzői része vagy az állítmányi szerkezet névmási része.
 

miun = az én …-m miun oma = az enyém
siun = a te …-d siun oma = a tiéd
hänen = az ő …-ja,je hänen oma = az övé
mejjen = a mi …-unk,ünk mejjen oma = a miénk
tejjen = a ti …-tok,tök tejjen oma = a tiétek
hejjen = az ő …-juk,jük hejjen oma = az övék

 
A kölcsönös névmás a ragozott esetek közül a genitivusban és a partitivusban, valamint a helyhatározós esetek alakjaiban jelenik meg:
 

gen toin-toizen = egymásé
part toin-toist = egymást
ill toin-toisee = egymásba
in toin-toizeez = egymásban
el toin-toizest = egymáson
all toin-toizelle = egymásra, egymásnak
ad toin-toizeel = egymáson, egymásnál
abl toin-toizelt = egymásról, egymástól

 
A visszaható névmást az izsor nyelv vagy a cselekvés visszairányulásának személyére használja, vagy – a magyarhoz hasonlóan – annak kifejezésére, hogy a cselekvő önmaga végzi a cselekvést. Ebben az utóbbi esetben tekinthetjük a formát a személyes névmás nyomatékosított alakjának is.
A visszaható névmás a ragozható „icce”:
 

nom icce   gen icen   part icciä
ill iccee   in iceez   el icest
all icelle   ad iceel   abl icelt
tr iceks   ess icceen   ex icceent

 
Ha az „icce” a nyomatékosított személyes névmási szerepet tölti be, akkor változatlanul megtartja az alakját és a hozzá kapcsolódó személyes névmás ragozódik.
 

miä icce = én (saját) magam miun icce = (saját) magamé
siä icce = te (saját) magad sinnua icce = (saját) magadat
hää icce = ő (saját) maga hänne icce = (saját) magába
möö icce = mi (saját) magunk meiz icce = (saját) magunkban
töö icce = ti (saját) magatok teist icce = (saját) magatokból
höö icce = ők (saját) maguk heille icce = (saját) maguknak...   stb.

 
A mutató névmásoknak a rokon nyelvekhez és általában a nyelvekhez hasonlóan közelre és távolra mutató jelentéspárja van.
 

tää = ez too = az
näät = ezek noot = azok

 
Az „ez, az” mutató névmáspárnak teljes ragozási sorai vannak.
 

nom tää too näät noot
gen tään toon näjjen nojjen
part tätä tota näitä noita
ill tähä tooho näihe noihe
in täss tooz näiz noiz
el täst toost näist noist
all tälle toolle näille noille
ad täll tool näill noil
abl tält toolt näilt noilt
tr täks tooks näiks noiks
ess tänä toon näin noin
ex tänt toont näint noint

 
Ugyanakkor az „ez, az” jelentésű szavakra több kifejezése is van az izsor nyelvnek.
 

  ez = se, tää, tämä
  ezek = neet, näät, nämät

 
A további leggyakoribb mutató névmáspárok.

tänne = ide   sinne = oda
täl = itt   seel = ott
täält = innen   seelt = onnan
tämmöin = ilyen   sellain = olyan

 
Vannak olyan jelentések, amelyek esetében a közeli-távoli megkülönböztetés az izsorban nincs meg.
                                         ni         = így, úgy
     
A kérdő névmások és a vonatkozó névmások gyakorlatilag azonos alakúak, egymástól őket a mondatbeli szerepük, a szövegösszefüggésük alapján lehet funkcionálisan megkülönböztetni. A leggyakoribbak:
 

mikä mi? ami
ken ki? aki
kuka melyik? amelyik
miz hol? ahol
konz mikor? amikor

 
A „mi? (ami)” és a „ki? (aki)” névmások ragozott alakjai:
 

nom mikä ken
gen minen kenen
part mitä ketä
ill mihe kehe
iness miss kess
el mist kest
all mille kelle
ad mill kell
abl milt kelt
tr miks keks
ess min ken
ex mint kent

 
Mint a magyar nyelvben is, az általános és határozatlan névmások az izsorban is az előző alakokból következnek megfelelő toldalékokkal képezve. Az izsor nyelvben viszont ragozott alakból is képezhetők.
 

kérdő /
vonatkozó
             határozatlan
(akár-, bár-) (vala-)
mikä mikäle mikäikke
ken kenle kenikke
ken-en ken-en-le ken-en-ikke   (gen)
kuka kukale kukaikke
miz mizle mizikke
konz konzle konzikke

A magyar „se-” előtagú tagadó névmásnak megfelelő névmást az izsor az „ei” előszócskával alkotja:
                             ei mikä,           ei kuka,           ei konz.
 

A határozószók

A határozószók zömükben a névszókból származtatható szavak. A határozóragokkal rögzült szavak alapján majdnem a teljes esetrendszer fellelhető a határozószói körben. Típusaik a határozói viszony jellege szerint csoportosíthatók. Ennek megfelelően beszélünk helyhatározó-, időhatározó-, állapothatározó- és módhatározószókról.
 

oikial   jobbra (hol?) oikialle   jobbra (hová?)  
kural   balra (hol?) kuralle   balra (hová?)  
matalaal   lent ylöz   fent    
sizez   bent ulkool   kint  
eez   elöl jälel    hátul  
lähel   közel etemmääl   messze  
kottii   haza kottoon   otthon  
varahamppa   azelőtt etezpäi   azután  
tänäpään   ma eglee   tegnap hoomeen   holnap
  enneglee   tegnapelőtt ylihoomeen   holnapután
ööl   éjjel päivääl   nappal  
tänävoon   idén männävoon   tavaly tullavoon   jövőre
yksintää   egyedül yhez   együtt  
jalkaizii   gyalog röömillää   négykézláb  
ilkkoalassii   meztelenül selällää   hanyatt  
ohvottast szívesen hyvääst   jól  
aivaa   nagyon vähä   kissé  

 
A helyhatározószók körében is tetten érhető az irányhármasság:
 
ääree – mellé                          ääreez – mellette                    äärest – mellőle
 
A határozószók egy része fokozható. Középfokuk jele a melléknévi középfok (olykor fokváltó) jele:
harvempaa – ritkábban         lähempään – közelebb
 
 

A névutók és az elöljárók

A névutók zöme (80 %-a) birtokos esetet (genitivust) vonz, a fennmaradó részük közel fele-fele arányban (10-10 %-ban) megoszlik a részelő esetet (partitivust) és a valamely helyhatározós esetet vonzók közt:

 
(+gen) all, alle, alt, azemest, eel, eelee, eelt, eicce, halluuz, hyväks, johost, juuree, juureez, juurest, jälel, jälelle, jälelt, jälez, jälkkiä, kera, kerrallaa, keskelt, kiin, kylez, kylkee, lizäks, loo, loon, muuvvaal, pariiz, peräl, perälle, perält, pääl, päälle, päält, rinnaal, rinnalle, rinnalt, sissee, sizest, sizez, takkaa, takkaaks, takkaan, takkaant, varal, varalle, varalt, varast, varaz, varez, varraa, vooks, välist, väliz, vällii, ympäriillä, ääree, ääreez, äärest
(+part) möit, möitä, möö, mööt, vart, vastaa, vastaaz, vasten, vastoin
(+el)     hoolimata, naz, sivu, ylicce
(+ill)     nasse
(+all)    päin
(+abl)   päin
 

Az elöljárók száma jóval szerényebb a névutókénál. Az elöljárók mintegy fele (50 %-a) részelő esetet (partitivust) vonz, a másik mintegy felük hasonló mértékben a birtokos esetet (genitivust) és az egyéb esetet vonzók között oszlik meg:

 
(+part) enne, ilma, keskeel, keskelle, liki, perään, pitkin, poikin, ympäär
(+gen) alace, jälkkeen, läpi, yli
(+el)     sivul, sivulle
(+ill)       vasten
(+tr)     noi
 

Az elöljárók esetében részben, a névutók körében teljességgel nyomon követhető az irányhármasság elve:
 

alle – all – alt   eelee – eel – eelt        varalle – varal – varalt