Rövid mondattani tallózás

A szórend

Az izsor mondat szórendje többé-kevésbé hasonlóan kötetlen, mint a magyaré.
Előfordulnak gyakoribb és szokványosabb szórendű mondatok, melyekben a szórend:
  • alany + állítmány + egyéb bővítmények

          Paimen temppaiz vican. ’A pásztor felkapott egy ágat.’

  • alany + egyéb bővítmények + állítmány

          Hää tätä hevoist nylköö. ’Ő íme a lovat nyúzza.’
 

Sok más nyelvhez hasonlóan az izsor mondatban is gyakran előfordulhat (de nem kötelező):
  • a kérdőszó után (de kérdőszó nélküli kérdésben is) a szórend megfordítása, azaz az állítmány alany elé kerülése

          Mitä itköö poika? ’Miért sír a kisfiú?’

  • valamely mondatrész hangsúlyozása esetében az azt kifejező szónak vagy szerkezetnek a mondat élére kerülése (igen gyakran a határozóké)

          Keran yks meez tuli veerahi. ’Egyszer egy ember elment vendégségbe.’

Az összetett igeidővel kifejezett állítmányból a ragozott létige áll az állítmány egyébkénti helyén, a melléknévi igenévi rész(ek) pedig a legtöbbször elkerül(nek) a mondat végére.
A mondaton belül, amennyiben az állítmány a tagadott, akkor a tagadó segédige mindig az igei (vagy létigei) részt előzi meg, amennyiben viszont nem az állítmány, hanem valamely más mondatrész külön kie-melten tagadott, akkor a tagadószó közvetlenül a tagadott szó elé kerül.
A jelző alapesetben megelőzi a jelzett szót, választékos szövegben követheti.

Az állítmány

Az izsor nyelvben a magyarral ellentétben csak kétféle állítmány ismeretes:
  • az egyszerű igei állítmány (az összetett igeszerkezettel kifejezett – múlt és jövő idejű, kezdő aspektusú, illetve tagadó és tiltó – állítmányok is természetszerűen ide tartoznak) és
  • az összetett igei-névszói állítmány, amelynek igei tagja a létige megfelelő alakja.
Azaz az izsor nyelvben nincs tisztán névszói állítmány!
Ennek az az oka, hogy a kijelentő módú, jelen idejű, harmadik személyű állítmányi szerkezetekből sem hiányozhat a létige egyes vagy többes számú alakja (hasonlóan az ismert indoeurópai nyelvekhez, valamint a balti finn rokonnyelvekhez).
Hää ono mykkä. ’Ő (van) néma.’
Höö ollaa paha. ’Ők vannak) gonoszak.’

Az alany

Az izsor nyelvben is megtalálható az alanytalan mondattípus, akár a magyarban.
Az izsorban is főleg az időjárási vagy természeti jelentést hordozó igei állítmányok alanytalanok.
Hämärty. ’Alkonyodik.’
Sattaa. ’Esik.’
Pakaissoo. ’Fagy.’
Alanytalan lehet továbbá az izsor nyelvben a mondat például az „ei saa” (nem szabad) vagy ehhez hason-ló segédigés szerkezettel kifejezett általános alanyú fogalmazásban is.
Ei saa! ’Tilos!’
A valakiről vagy valamiről történő folyamatos elbeszélésben gyakran előfordul, hogy az első mondatot követő többi mondatban az alany változatlansága esetén az izsor a személyes névmást nem teszi ki (de csak a szövegkörnyezetből fakadó egyértelműség esetében).
Ez előfordul az egyes szám és többes szám első személyű fogalmazásban is.

Laulan keeles vanas... ’Ősi nyelven dalolok...’
Emmä jaksa voohet rukihest ajjaa poiz! ’Nem tudjuk a kecskéket a rozsból kikergetni.’

A tárgy

Az accusativus szerinti alak akkor fejezi ki egy mondat tárgyát, ha a tárgy határozott, illetve úgy nevezett teljes tárgy. A kifejezési forma az alaktani részben kifejtett módon a többes számban látszólag a nominativus, az egyes számban pedig látszólag a genitivus alakja.
Miä avvaan ovet. ’Kinyitom a kapukat.’
Miä avvaan oven. ’Kinyitom a kaput.’
A részelő eset (mivel a rész egészét vagy a határozott és határozatlan mennyiségű, valamint a tagadott dolgot fejezi ki: pala leippää ’szelet kenyér’; kuuz inmihiist ’hat ember’; paljo inmihissiiä ’sok ember’; eijoo leippää ’nincs kenyér’) ugyancsak a mondat tárgyának egyik alaki formája, és általában partitivus fejezi ki a tárgyat, ha a tárgy úgy nevezett részleges tárgy, illetve határozatlan tárgy vagy a tagadás tárgya.
Miä avvaan ovviia. ’Kinyitok egy kaput.’
Miä avvaan ovviia. ’Kaput nyitok.’

A habeo-szerkezet

Amit az ismertebb indoeurópai nyelvek az úgy nevezett „habeo” igealakkal oldanak meg, azt a nyelvtani kifejezési formát az izsor nyelv a magyarral teljesen azonos módon alkotja meg (a birtokló részes esetű – nekem, neked stb. – alakjához kapcsolt „van valamim, valamid stb.” összetett szerkezettel).
Hasonló – egyébként finnugor hatásra kialakult – megoldást használ az orosz nyelv is, ezért az orosz-izsor kétnyelvűségben egymást erősítő hatásról beszélhetünk, vö. orosz У него / неё есть корова. ’Neki van (egy) tehene.’
Az izsor szerkezetben a létige egyes szám 3. személyű, ha a birtokolt dolog egyes számú. Ha a birtokolt dolog többes számú, akkor a létige 3. személye is többes számú alakban áll.
Hänel ono lehmä. ’Neki van (egy) tehene.’
Hänel ollaa lehmät. ’Neki vannak tehenei.’
Mivel az izsor nyelvben nincs közvetlen részes eset (dativus), annak kifejezését az izsor a birtoklót jelen-tő szó adessivusával vagy allativusával oldja meg.
 
A személyes névmások megfelelő alakjai a szerkezetben:
Sg.  1. miul miulle
  2. siul siulle
  3. hänel hänelle
Plur.   1. meil meille
  2. teil teille
  3. heil heille

 

Példák a nyelvi használatra:
hänel ono paljo rammooa  ’[neki] nagy ereje van’
hänel ono pahhain oppi  ’[neki] rossz szokása van’
hänel ono pahhain muisti  ’[neki] rossz az emlékezete’
hänel ono kae silmääz  ’[neki] hályog van a szemén’
hänelle ono koltkymment vootta  ’ő harminc éves (neki harminc éve van)’
siulle ono aika  ’[neked] van időd’
miul ono kaikkea  ’[nekem] mindenem megvan’
miul ono jano  ’szomjazom (nekem szomjúságom van)’
miul ono nälkä  ’éhezem (nekem éhségem van)’
miul ono ohvatta  ’szándékozom (nekem szándékom van)’
miul ono izo   ’vágyakozom (nekem vágyam van)’
miul ono tarviz  ’[nekem] szükségem van...’

 
A határozók

Az izsor sokszor használ olyan határozós esetet, amelyet magyarra más szerkezettel/más vonzattal fordíthatunk.
Ezekben az esetekben a mondatrész állandó határozónak, másképpen vonzatnak tekinthető.

Illativus

oikiaa kättee  ’jobb kéz felől, jobb kézre’
kelpajaa tööhö  ’munkára alkalmas’

 
Inessivus

kolmeez päivääz  ’három nap alatt’
olla opokaaz  ’gombászik (gombázásban van)’
kuivattaa päivvyeez  ’megszárít a napon’
miz hää ono tööz?  ’hol dolgozik? (hol van ő munkában?)’

 
Elativus

juttiit izäst  ’mesék / történetek az apáról’
palkka tööst  ’munkabér (járandóság a munkáért)’
purra jalast kiin  ’lábon (meg)harap’

 
Allativus

anna miulle!   ’add (ide) nekem!’
lapselle täyttyi kuuz vootta  ’a gyerek betöltötte a hat(odik) évet’

 
Adessivus

hänel ono…  ’neki van… (vmije, vkije)’
päivääl  ’nappal’
syksyyl  ’ősszel’
löövva naaglan vazaraal  ’kalapáccsal beüti a szöget’

 
Ablativus

maistassa magjalt  ’édesnek tűnik’

 
Translativus

kaheks tunniks  ’két óra múlva’
läätä ižoraks  ’beszél izsorul’
kolmanneks   ’harmadszor’
ottaa naizeks  ’feleségül vesz’

 
Essivus

silloin hää oli veel tyttärikköin  ’ő akkor még kislány volt’
see oli iltaan  ’ez este volt’
männä päädeccään  ’pénteken menni’

 
Exessivus

hää jäi traktoristint poiz  ’ő felhagyott a traktorossággal’

 

A jelzők

Ha az izsor a minőség- vagy a kijelölő jelzőt melléknévvel vagy ragozható névmással fejezi ki, akkor a jelzőt kifejező szó száma és esete megegyezik a jelzett szó számával és esetével, azaz az így kifejezett mon-datrész egyeztetett jelző (kongruál):
nom suur seemen ’nagy család’
iness suureez seemeneez ’nagy családban’

 

A birtokos jelzős szerkezetben a jelző genitivus esetű alakja miatt annak továbbragozása elmarad:
nom emoin seemen ’az anya családja’
iness emoin seemeneez ’az anya családjában’