Az izsor kultúra
Az izsor hagyományőrzés letéteményese a központi településhez kötődő Izsor Néprajzi Múzeum, valamint a Šoikula nevű nemzetiségi kulturális szervezet is.
Az önkormányzati jelkép és annak színei is izsor hagyományokból erednek. A címer arany mezőben repülő vörös színű szajkót ábrázol, amely azúrkék nyakláncot tart a karmaiban, a lánc alkotóelemei talpas keresztek, amelyek fecskefarokban végződnek.
A kék-arany-vörös színegyüttes megjelenik az izsor nemzetiségi zászlón is, amely függőleges osztatú. A két szélső negyed rész kék, a két negyednyi középső rész pedig aranyszínű. Az arany mezőben vörösszínű izsor népi motívumok láthatók.
Kulturális szervezetük jóvoltából egyre gyakrabban bonyolítanak le folklóralapú rendezvényeket. Ebben jó az együttműködésük a velük élő vótokkal és ingermanlandi finnekkel is. Csoportok alakulnak táncaik és dalaik hagyományőrző szándékú előadására. Különösen asszonyaik és lányaik nagy becsben tartják és ünnepeiken, együttléteiken hordják is az eredeti népviseletüket. Népművészeik, kézműveseik és kismestereik különösen kitűntek a szövés, a vesszőfonás, a fazekasság és a famegmunkálás területén.
A magukat izsornak tartók a közelmúltban már féltucat izsor nyelvű könyvet adtak ki saját költségükön, és továbbiak állnak előkészületben, valamint szorgalmasan készítik részben orosz, de már főleg izsor nyelvű honlapjaikat is. Irodalmi nyelvük kidolgozására a 20. század végéig sor sem kerülhetett. Írásbeliségüket évezredünk elejére sikerült megalapozniuk, a véglegesítés folyamata napjainkra talán lezárulóban van. Számottevő szépirodalmi művük eddig még nem született.
Gazdag viszont a népdal- és népmesekincsük. A Kalevala egyes részleteit náluk gyűjtötték. Az izsor Larin Paraske éneke alapján a falu papja harminckétezer sort jegyzett föl. Az asszony nagy becsben áll a finnek körében, Helsinkiben szobra van, és több festmény is készült róla. Az is igaz, hogy a finnek a tőle hallottakat a finn népköltészeti sorozat önálló köteteként – azaz sajátjukként – jelentették meg. Väinö Kaukonen szerint „a nagy terjedelem ellenére az ingermanlandi runók kevés új anyagot nyújtottak a Kalevala számára. Az epikus énekek közül csak egy [...] illeszkedett be természetszerűleg [...], ebből is csupán 60 sor került ki Ingermanlandból. A Kalevala más részeiben csaknem minden runóban vannak sorok, sorpárok és rövid részletek az ingermanlandi anyagból, összesen mintegy 300 sor. Azért ilyen kevés, mert Lönnrot nem akarta lényegesen megváltoztatni a Kalevala korábbi szerkezetét.”
A nép ősi varázsigéi, lakodalmi énekei és halottsiratói, imái egy tőről fakadnak karjalai társaik hasonló műfajú rigmusaival. Ez meséik és mondáik legtöbbjére is áll.
Aktuális különlegesség, hogy feltöltötték a világhálóra az első izsor popdalt, amelynek szövege eleve izsorul íródott. Előadói olyan fiatalok, akik Szentpétervárott egyre többekkel együtt szüleik, nagyszüleik ősi nyelvét tanulják.
