Az izsor nyelv

Az izsorok nyelvi rokonságát a nyelvrokonságot megalapozó legfőbb ismérvek – az alapszókincs nagyobb számú egyezése; a külön fejlődés nyomán érvényesülő szabályos hangmegfeleltetés következetessége; számos esetben alaktani sajátosságok – alapján ítélhetjük meg. (Az előzőek szerint közös nyelvcsaládba sorolt nyelvek között ma már nem feltétlenül kell fennállnia a nagyfokú vagy a részbeni kölcsönös megérthetőségnek sem.)

Minden az előzőektől eltérő rokonítási törekvés kívül marad a nemzetközi nyelvtudomány elismert határain. Másfelől a nyelvrokonsággal foglalkozó nyelvészet sem tagadja annak jogosságát, hogy a népek etnikai, antropológiai stb. rokonítása más, a népi jelleget meghatározó kapcsolatok felismeréséhez vezethessen.

Az általánosan elfogadott besorolás szerint az izsor nyelv uráli nyelv, s azok körében a finnugor nyelvcsaládba tartozik, közeli rokonságban áll a finn család nyelveivel, a legtávolabbi rokonságban pedig az ugor családéval (közöttük is főképpen a magyar nyelvvel). A finn családon belül rokonságban áll a balti-finn (másképpen finnségi) nyelvekkel, és távolabbi rokona a permi, a volgai és a lapp nyelveknek. A finnségi nyelvek között az északi csoporthoz tartozik, amelyen belül a legközelebbi rokona a karjalai (a livvivel és a lűddel együtt), továbbá a vepsze nyelv, de értelemszerűen igen sok közös vonása akad a finn nyelvvel is.
 

A balti finn nyelveket északi, illetve déli csoportra megközelítőleg a Luga folyó vízgyűjtő területén választják szét.

Pekka Sammallahti, illetve Paul Ariste finnségi nyelvfejlődési felfogásait főleg Terho Itkonen és részben Kalevi Wiik elméleteivel szintetizálva, jogos lehet a déliek és északiak mellett keletieket is elkülöníteni. Ennek nyomán a karjalai-vepsze-izsor hármas (nyelvtörténetileg a merjákkal) az északiak közül kiválva alkotja a keletieket.

Tekintettel a három nyelvnek a nagyon erős orosz hatás miatt a finntől való fokozódó megkülönböztethetőségére, valamint egykori „csúd” összetartozásukra is, ez a megoldás nem teljesen alaptalan.

Ha a keletieket elkülönítjük, akkor a megközelítőleges nyelvterületi határok szinte egybeesnek Oroszország nyugati államhatáraival, a karjalai nyelvsziget húzódik át kissé Finnország délkeleti térségébe.

Ebben a felosztásban a nyelvváltozatokat és kölcsönhatásokat is figyelembe véve, rejlik egy másik hármasság is, amelyet a karjalai-livvi, vepsze-lűd és izsor-vót trió alkot, az izsor-vót területi szimbiózisban a mai vót ugyanis távolodni látszik a déliektől, és a jelentős izsor hatás miatt kezd közelíteni a keletiekhez.
 

A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek legfőbb közös jellegzetességei közül az izsort is jellemzi:

1. a nyelvtani viszonyoknak alapvetően utótoldalékok ragasztásával (agglutinációval) való kifejezése;
2. az előbbi alapján nagyszámú toldalék megléte;
3. a névszói viszonyoknak a kifejezésére számos nyelvtani eset használata;
4. a névszó nemek és/vagy osztályok nélkülisége;
5. a jelzett szónak alapesetben a jelző általi megelőzése;
6. a mennyiségjelző számnév után a főnév többesítő egyeztetésének elmaradása;
7. a „habeo” típusú ige hiánya;
8. a birtoklás folyamatának határozós szószerkezettel való, nem külön igei kifejezése;
9. a helyhatározós esetek úgy nevezett hármas rendszere;
10. a magánhangzó-harmónia tettenérhetősége.
     
    A finnugor nyelvcsaládhoz tartozó egy vagy több nyelvben is mutatkozó jellegzetességek közül a mai izsorból vagy már (11.), vagy még (12-13.) hiányzik:
11. a birtoklást kifejező névszótoldalékok használata;
12. a határozott és a határozatlan névelő;
13. az igét előző, azzal összetételt alkotó igekötő.
     
    A finnugor nyelvek általános jellemzőin túl a balti finn nyelvcsoport nyelveinek számos egyedi sajátossága alakult ki, amelyek közül az izsorban is fellelhetők:
14. az úgy nevezett fokváltakozás gyakorisága (az izsorban különösképpen);
15. a „tisztán” névszói állítmány hiánya;
16. az elöljárók és névutók kiterjedt – eltérő eseteket vonzó – rendszere;
17. a hajlító (flektáló) jelleg részbeni megjelenése;
18. a kétféle infinitivus megléte;
19. az összetett igeszerkezetek többfélesége és gyakori használata;
20. a tagadó ige alkalmazása.

Az izsor nyelvjárások